Diego Rodriguez de Silva y Velázquez (1599-1660) 

Spanyol festő. Képeit erős realizmus hatja át, ezáltal vált az egyik legnagyobb tudású festővé. Képeiről órákat lehetne beszélni. (Rengetegen meg is teszik, úgyhogy ezzel most nem bajlódnék.) Olyan szintre fejlesztette festészetének teknikáját, hogy bármelyik portréjáról, átfogó lélektani elemzést is lehetne készíteni. Az a finomság és érzékenység amivel dolgozott, máig meghatározta a festészet fejlődését. Megosztó, de ugyanakkor szilárd véleményem, hogy legbelül minden kor művésze Velázquez szintjén akart festeni, csak valahol letettek arról hogy ezt elérjék. Ma a hiperrealizmus irányzatában sem találni nála jobb festőt, hiszen a festészet és a fotó célja teljesen eltérő. Velázquez festészete mélységében vizsgálta a dolgokat. Képein remeg a levegő és a néző, a sok megrendelésre készített munka között is rátalál mit is jelent festőnek lenni. Talán Diego Velázquez szimbólumai, jobbítási szándéka a világ menetén nem volt a legstabilabb, (Persze csak én vizsgálom a legtöbb dolgot, ebből a szempontból.) de kétlem hogy lesz aki túlmutat festői eszközein és stílusán. Persze nagyon érdemes lenne törekedni is rá!

Számomra fontos művei: Sevillai vízárus, Las Meninas, Vulkánusz műhelye, Az összes önarcképe, Bacchus győzelme, X. Ince pápa és még sokan mások.

Forrás: Wikipédia, saját tanulmányaim és szubjektív megítélésem.

A teljesség igénye nélkül.